A szerződéstervezés legtöbbször azzal kezdődik, hogy valaki elővesz egy korábbi szerződést, és „átírja" — törli a régi partner nevét, beírja az újat, módosít néhány számot, majd elküldi. Ez gyors és addig működik, amíg a korábbi szerződés jó volt. Ha nem, akkor az új szerződésbe is átkerülnek a hibái.
A tervezési fázis funkciója nem a dokumentum előállítása. Az, hogy legyen egy Word-fájl, nem jelent semmit. A funkció az, hogy az üzleti szándék — az árazás, a feltételek, a kötelezettségek — pontosan, konzisztensen és a szervezet kockázati toleranciájával összhangban jelenjen meg a papíron. Ha ezt az ellenőrzést nem végzi el a rendszer, akkor azt minden esetben embernek kell megcsinálnia.
A Fluenta One dokumentum-összeállító motorja a „ha-akkor" logika alapján állítja össze a szerződést a záradékkönyvtárból. Nem egy kész fájlt tölt ki, hanem az adott tranzakció paraméterei alapján építi fel a tervezetet:
Így a „majdnem jó" tervezet helyett egy ténylegesen az adott helyzetre konfigurált, előzetesen jóváhagyott szövegekből felépült sablon keletkezik. A jogi csapatnak nem a tervezet helyességét kell ellenőriznie, hanem csak azokat a pontokat, ahol valódi döntési helyzet áll fenn.
Stratégiai tárgyalásoknál a tervezet gyakran nem a saját rendszerünkből indul — a partner küldi a saját dokumentumát. Ez a helyzet hagyományosan órákat vesz igénybe: valakinek végig kell olvasnia az idegen szöveget, össze kell hasonlítania a saját standard pozíciókkal és meg kell találnia, hol térnek el.
A Fluenta One szerződésértelmező ügynöke ezt a munkát automatizálja. Beolvassa a beérkező dokumentumot — függetlenül a formátumától, legyen az PDF, Word vagy szkennelt anyag —, és összeveti a belső záradékkönyvtárral. A tárgyaló egy strukturált különbségtérképet kap, amelyből azonnal látszik:
A generatív AI nem helyettesíti a záradékkönyvtárat, hanem kiegészíti. Olyan helyzetekben lesz értékes, ahol a standard szövegek nem fednek le minden helyzetet:
Ez biztosítja, hogy a rugalmasság ne menjen a kontroll rovására.