.png)
Röviden: A többtelephelyes gazdaságokban, integrációkban és szövetkezetekben a beszerzés gyakran párhuzamosan fut – több egység egymásról nem tudva vásárolja ugyanazt a műtrágyát, üzemanyagot vagy takarmányt, így elvész az összevont beszerzés mennyiségi kedvezménye. Ez a költség sosem jelenik meg külön tételként, ezért marad láthatatlan, amíg valaki egyben nem látja a teljes szervezet költését. A megoldás nem feltétlenül a teljes centralizáció, hanem a csoportszintű rálátás: a párhuzamos és összevonható beszerzések azonosításával a nagyobb volumenre indított közös versenyeztetés 10–25 százalékos megtakarítást hozhat, a tagok pedig egyetlen strukturált felületen adják le szezonális igényeiket a szétszórt e-mailek és telefonok helyett.
Több telephelyen vagy több szervezeti egységnél működő mezőgazdasági vállalkozásokban, legyen szó integrációról, termelőszövetkezetről vagy agrárcégcsoportról, a beszerzés gyakran párhuzamosan zajlik. Ugyanazt a műtrágyát, csomagolóanyagot, üzemanyagot vagy takarmánykomponenst több egység is vásárolja, egymásról nem tudva, saját beszállítói kapcsolatai mentén. Ez a decentralizált modell rugalmas, viszont két ponton is pénzbe kerül.
A szakirodalom mindkettőt régóta dokumentálja. A decentralizált beszerzés fő hátránya, hogy az egyes egységek kisebb, széttagolt megrendelései lemaradnak a mennyiségi kedvezményekről, ráadásul az egységek külön-külön tárgyalnak a beszállítókkal, így elmarad az egységes fellépés, a piaci információ pedig szétaprózódik.
A beszerzésben a nagyobb megrendelt mennyiség erősebb tárgyalási pozíciót jelent. Amikor öt telephely külön-külön vásárolja ugyanazt a műtrágyát, mindegyik a saját, kisebb volumenére kap árat. Összevonva ugyanez a mennyiség lényegesen kedvezőbb pozíciót adna a beszállítóval szemben.
Ugyanez a logika még erősebben érvényes az integrációkban és a termelőszövetkezetekben, ahol a legnagyobb hazai beszerzési volumenek gyűlnek össze. Ha egy integrátor ötven önálló gazda vetőmag-, műtrágya- és gépigényét összevonja, és egyetlen közös versenyeztetésben érvényesíti, olyan árelőnyt ér el a multinacionális inputgyártókkal szemben, amit a tagok egyenként soha nem tudnának kialkudni. A széttagoltság épp ezt az árelőnyt hagyja veszni.
Ez a veszteség sehol nem jelenik meg külön tételként, nincs számla arról, hogy mennyivel fizetett többet a szervezet, amiért nem összevontan vásárolt. Épp ettől nehéz kezelni: addig marad láthatatlan, amíg valaki egyben nem látja a teljes szervezet költését.
A probléma másik fele a beszerzési renden kívüli, egyéni vásárlás, amit a gyakorlatban kontrollálatlan vagy kerülőutas beszerzésnek szoktak hívni. Ezek jelentős rejtett költséggel járnak, és a vállalkozások több mint háromnegyede kiemelten kezeli a visszaszorításukat. Egy szétaprózott szervezetben, központi rálátás nélkül, ez a fajta egyéni akciózás jóval nehezebben szűrhető ki.
A széttagolt beszerzés önmagában működik: minden egység beszerzi, amire szüksége van, a folyamat láthatóan gördül. A veszteség abban rejlik, ami kimarad belőle: az összevont volumenből fakadó árelőnyben és a csoportszintű rálátásban.
Amíg a beszerzési adatok külön rendszerekben, külön táblázatokban, egységenként elszórva állnak, senki sem látja egyben, mennyit és mire költ a teljes szervezet. Emiatt a párhuzamosságok rejtve maradnak, és nem mérhető fel, hol koncentrálódik a kockázat vagy hol van megtakarítási tartalék.
A cél nem feltétlenül a teljes centralizáció, a helyi beszerzésnek megvannak a maga előnyei: a gyorsaság és a helyi beszállítói kapcsolatok. A hiányzó elem a rálátás, vagyis hogy a több egységnél futó beszerzés egy rendszerben, egy idővonalon jelenjen meg.
Egy ilyen rendszerben a menedzsment először látja egyben a teljes szervezet költését. Ez teszi azonosíthatóvá a párhuzamos beszerzéseket és az összevonható tételeket, amelyekre már közösen, nagyobb volumenre lehet ajánlatot kérni. A strukturált, elektronikus versenyeztetés a hazai tapasztalat szerint 10–25 százalékos megtakarítást is hozhat, és ez a hatás összevont mennyiségen még erősebb.
Az integrátoroknál és szövetkezeteknél az összevonás gyakorlati akadálya maga az igénygyűjtés: ötven gazda ötvenféleképpen küldi be a szükségletét, e-mailben, telefonon, papíron. Egy közös rendszerben a tagok vagy telephelyek egy strukturált digitális felületen adják le a szezonális igényeiket, amelyeket a központ néhány lépésben aggregált versenyeztetéssé formál. A papíralapú és e-mailes igénygyűjtés így kiesik a folyamatból.
A Fluenta One analitikai modulja a több egységnél és leányvállalatnál futó beszerzési adatokat aggregálja, és egyetlen idővonalon jeleníti meg a teljes szervezet beszerzési költését. Így válik láthatóvá a párhuzamosság, az összevont volumenből származó skálaelőny, valamint a beszállítói teljesítmény tényleges hatékonysága.
A kiindulópont annak áttekintése, hány szervezeti egység vagy tag vásárol párhuzamosan ugyanabból a kategóriából, például műtrágyából, üzemanyagból vagy csomagolóanyagból. Ahol jelentős az átfedés, ott a legnagyobb az összevonásból fakadó tartalék. A következő kérdés, hogy létezik-e egységes, csoportszintű rálátás a beszerzési költésre, vagy az adatok egységenként szétszórva állnak. Végül érdemes megvizsgálni, mekkora a beszerzési renden kívüli, egyéni költés aránya.
A széttagolt beszerzés nem okoz látványos problémát, ezért marad sokáig kezeletlen. A költsége mégis valós, csak elszórtan, sok kis tételben jelentkezik. Egyben látva viszont éppen ez válik az egyik legnagyobb megtakarítási tartalékká.
Több telephely vagy integráció beszerzésénél a legnagyobb megtakarítási tartalék gyakran nem egy új beszállítóban, hanem a meglévő költés összerendezésében van. A Fluenta One mezőgazdasági oldalán utánaolvashat, hogyan aggregálhatók a tagi és telephelyi igények egyetlen átlátható platformon.
Források:
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)